Vártörténet

Régészeti emlékekkel bizonyítható, hogy Győr város mai területe azóta lakott, mióta ember jelent meg a Kisalföldön. Az első nagyobb települést a kelták alapították Kr. e. 500 körül, majd a Kr. u. I. században a rómaiak erődítményt emeltek a Káptalan-domb helyén. Ez nem csak katonailag volt fontos, hanem körülötte virágzó kereskedő-város alakult ki. Az első kőfalakat a királyi városi rang elnyerése után építették a 13. században.
Ezek a vékony, magas falak, karcsú tornyok a török hódításig, a puskapor használatának elterjedéséig voltak használhatóak. Ekkor alacsonyabb, zömök falakra volt szükség, amit nem volt olyan könnyű ágyúval lerombolni.
Az úgynevezett füles- bástyás vár olasz építőmesterek segítségével és a Habsburg császár támogatásával épült az 1500-as évek végén. Abban az időben ez volt a legmodernebb szerkezet. A győri vár volt Magyarország legelső és legerősebb ilyen típusú vára.
Elavulttá a XIX. század elejére vált, amikor Napóleon hadai már könnyen elfoglalták és a bástyákat berobbantották. Ezután a politikai helyzet úgy alakult, hogy már nem volt szükség várakra, így a romokat elbontották, a területet fölparcellázták és kiosztották a város lakóinak.

A Füles Bástyában a bejáratnál megtekinthetnek két rézkarc másolatot is, melyek a XVI. századi Győrt ábrázolják.

Az egyik rézkarc Hufnagel munkája, ahol a frissen felépült Új-olasz bástyarendszert ábrázolja, valamint láthatjuk a Rába, Rábca és Duna torkolatánál jól kivehető "Palatium-ot", melynek délnyugati várfala az egykori kelta város helyén épült római katonai tábor, Arrabona castrumának majdnem tökéletes négyszög alakú formája.

A másik rézkarc Hans Siedmacher munkája, ahol Győr felszabadítását ábrázolja.
 

Győr város egykori látképét, valamint helyszínrajzát a következő képeken tekinthetik meg: